Aloha

Első nap

Korai járattal indultunk Honoluluba Seattle-n keresztül, így már reggel 4-re a reptéren kellett lennünk. A seattle-i repülőút nettó 20 perc volt, innen rövid várakozási idő után folytattuk repülőutunkat Hawaii fővárosába.

Mivel nyugat felé repültünk kb 5000 km-t, így még 2 óra időeltolódással kellett számolni, szóval kora délután, nem sokkal 12 után landoltunk is. Kellemes, kissé párás volt a levegő, 26 fokkal. Hamarosan átvettük az autót (ínyenceknek: Jeep Compass), majd a szállást is. Egy nagy stúdiószobát kaptunk, részleges kilátással a Csendes-óceánra.

Innen kisétáltunk ebédelni és a partra. Különleges fákat láttunk!

Banyan faKilátás a hegyekre

Második nap

Megtekintettük a polinéz életformát, hagyományokat bemutató Bishop múzeumot. A nap nagy részét itt töltöttük. Kiugrottunk ebédelni is, az utcán sétálgatva hatalmas citromszerű gyümölcsöket láttunk meg egy fán egy kertben. A házból épp indulni készült egy hölgy, és feleségem megkérdezte, hogy milyen gyümölcs is ez. Ő nagyon kedvesen válaszolt, hogy ez egy hawaii citromfajta, és nyugodtan vegyünk le egyet a fáról. Így is tettem, pár nappal később ettük meg, nagyon finom volt!

Óriáscitrom

Délután elautóztunk egy kilátóhelyre, a Pali lookouthoz, ahonnan a sziget északi részére lehet rálátni. A levegő itt a hegyen túl még párásabb volt, a látvány viszont lenyűgöző.

Pali kilátó

Innen visszaautóztunk a városba a kínai negyedbe. Nos ez nem volt egy felemelő látvány, viszont átsétáltunk egy sokkal kellemesebb környékre, az egyik egyetemhez, ami az óceánparton van. Itt hula-táncosokba botlottunk, akik az éppen induló sétahajó közönséget voltak hivatottak szórakoztatni.

Hula

Tovább sétálva meglátogattunk még pár szép régebbi épületet, templomokat, a parlamentet.

Harmadik nap

Ezen a napon eléggé esősnek nézett ki az időjárás, a hegyekben valójában esett is. Minden esetre mi egy arborétumot néztünk ki a mai úticélnak. Minden vizes és sáros volt, de a növényeknek jót tett, minden erős zöld színben pompázott, és jónéhány virágot is láttunk annak ellenére, hogy tél van. Egy nagy zuhét is elkaptunk.

Innen kissé szárazabb helyre akartunk menni, sikerült is a Gyémántfej kráterbe eljutni, ami korábban katonai objektum volt (mint itt majdnem minden hegycsúcs vagy magasabb pont). Itt már hétágra sütött a nap, úgyhogy gyönyörű körpanoráma nyílt az egész környékre.

Gyémántfej

Innen továbbhaladva a parton autóval elérkeztünk egy öbölbe, ahol csendes időben könnyűbúvárkodva együtt lehet úszni a halakkal, de ez télen sajnos nem egyszerű, mivel nagy a szél és ehhez mérten a hullámzás is jelentős.

Hanuma-öböl

Negyedik nap

Egész napos programként a Polinéz Kulturális Központba indultunk, de az csak délben nyitott, így a körülbelül 5 perc autózásra levő tengerparton kezdtünk. A parkoló elég üresnek tűnt, csak pár páva várt minket. A partra érve láttuk, hogy rajtunk kívül nincs is más a környéken. Találtunk egy aranyos, rögtönzött hintát is, így teljesen paradicsomi volt a hangulat.

Hinta

Délre visszamentünk a központhoz, és egy vacsorával-színházi előadással kombinált belépőt vettünk, majd ebéd után beléptünk a helyszínre.

Csónakázással kezdtük kettős törzsű kenun. Utána a hat népet bemutató élő műsorok közül hármat látogattunk meg. Tahitival kezdtük, ahol nagyon pörgős dobritmusra riszálta magát egy fűszoknyás lány és egy fiú. Ezután ételkóstoló következett: kókuszos kenyér. Nagyon finom volt! Innen Tongához érkeztünk, ahol többek közt azt tudtuk meg, hogy a nyelvükben nagyon sok szóra három kifejezés van, attól függően, hogy a megszólított melyik társadalmi csoportba tartozik.

Ezután az előadás után eljött a csónakos felvonulás ideje, ahol az összes népcsoport a rá jellemző zenével és törzsi tánccal szórakoztatta a közönséget.

Még egy előadást volt alkalmunk megnézni a vacsoráig, ez pedig Szamoa volt, ahol bemutatták, hogyan kell megmászni a kókuszpálmát, és megpucolni a gyümölcsét. Még vendégül is láttak a náluk hagyományos gödörben sütött ételekből álló kóstolóval: ettünk kókusztejben párolt halat és sült tarogyökeret.

Következett a nap egyik fénypontja: a lakoma, amit itt luau-nak mondanak. A fő fogás a gödörben sült malac volt, de ezen kívül is sok helyi ételkülönlegességet tudtunk kóstolni. Közben pedig műsorral fokozták az étvágyat az énekesek és táncosok.

Malac

Kezdett esteledni, így még igénybe tudtuk venni az utolsó kiránduló buszjáratok egyikét, ami kivitt a helyi mormon templomhoz, és közben idegenvezetőinktől hallhattunk pár történetet az itt épült egyetemről. Az egyetem előtti körforgalomban magyar zászlót is felfedeztünk!

Innen már csak az est másik fénypontja maradt, a színházi előadás, ami az élet körforgásának témája köré íródott zenés-táncos látványos darab volt, rengeteg tűzzsonglőrrel.

Ötödik nap

Ez a nap a tengerparti látnivalókról és túrázásról szólt. Az első megállónk egy vulkáni kövezettel szegélyezett kilátóhely volt, ahol látszottak a megszilárdult rétegek. Kissé arrébb autózva egy olyan helyen álltunk meg, ahol az óceán egy lyukon keresztül vízpermetet lövell a levegőbe.

A célállomás a Makapu'u pontnál levő világítótorony és környéke volt, ahol a nap hátralevő részét töltöttük. Egy enyhe emelkedőt követve egy olyan kilátóhoz értünk, ahonnan az egész környéket be lehet látni. A nap végét egy olyan magaslattal zártuk, ahonnan Honolulu belvárosát nézhettük (volna) a naplementében, csak éppen nem volt nap.

Hatodik nap

A Waimea-völgybe látogattunk el, de útba ejtettünk egy nem rég indított kávéfarmot.

Kávé

Valamint a Dole cég ananász és egyéb haszonnövény ültetvényét. Itt egy kisvonattal vittek körbe és mesélték, hogy éppen mit látunk. Én mondjuk nem gondoltam, hogy az ananászt hasonló módon termesztik, mint a krumplit.

A völgybe érkezve sétálósabbra vettük a tempót, mivel ennek is egy jó nagy része arborétum az errefelé őshonos növényfajokkal, illetve egy törzsi falu látható szabadtéri kiállításként.

Tűzgödör

A völgy bejárható végén egy vízesés van, aminek a medencéjében fürdödhettünk is, igaz, csak mentőmellénnyel, mert elég nagy a sodrása.

Hetedik nap

Ide is megérkezett a tavasz, vagyis kisütött a nap. Így kaptunk az alkalmon, és elutaztunk a Kailua-öbölbe napozni egy kicsit. Nos, nekem elég volt egy óra, hogy rákvörösre égjek pár helyen, de legalább lett egy kis színem (piros).

Ezután a sziget másik végét céloztuk meg, ahová autóval nem lehet egészen eljutni, így addig autóztunk, ahol kezdődött a földút, és innen gyalog folytattuk tovább. Végig az óceán partján sétáltunk, és nagyon sok szabadon élő állatot láttunk. Pihenő barátfókát, a vízből teljes nagyságában kiugró bálnát, udvarló albatroszpárokat.

Pufóka

Nyolcadik nap

Kora reggel a vízi állatkertbe mentünk delfin és fókashow-t nézni. A delfineknél mindenki elérzékenyül, nem tudom mi az oka, de a látvány fantasztikus, ahogy integetnek és ugrálnak ki a vízből. Feleségem szeretett volna közelebb is találkozni velük, így etethette az egyiket.

Etetés

Délután a nyaralás legnehezebb túrájának vágtunk neki, a Koko-csúcsot másztuk meg szemből. Ez is egy néhai katonai objektum volt a hegy tetején, de egy meredeken felfelé tartó vasúti sínen lehet csak megközelíteni, amiből itt-ott hiányzanak a darabok. A meredekségét 20 fokra saccoltam, vagyis nagyon durva! Mondjuk a látvány kárpótolt, mint ahogy a lefelé úton bekövetkező csodás naplemente is.

Koko-kráter