Odaút
Feleségem nagyon szeretett volna régebben is eljutni New Yorkba és sétálgatni a Central Parkban, lehetőleg ősszel. Így a házassági évfordulónkat töltöttük itt a nagyvárosban.
Egy hetet terveztünk kirándulni, így foglaltuk a repülőt és a szállást is. Kedden kora hajnalra rendeltem a taxit, az odaút sima volt. A reptéren egy asszisztens készségesen segített a kioszknál előállítani a beszállókártyáinkat, így már csak a csomagot kellett leadni. A biztonsági ellenőrzésen is gyorsan átjutottunk, így öt órai repülőút után landoltunk a Nagy Almában. Jobban mondva a Newark reptéren, ahonnan még el kellett utaznunk a szállásra. Ide jóbarátom tanácsára Uberrel mentünk, mondhatni fillérekért.
Egy hatalmas, bőrüléses luxus Lincolnban utaztunk, a sofőrünk pedig egy hőskori számítógép-programozó volt, aki még lyukkártyákkal zsonglőrködött. Az utat végigmesélte, hogy merrefelé együnk és mit érdemes megnézni. Külön megkért, hogy vegyem fel diktafonra amit mond, mert sok lesz. Ismeri a várost, mivel itt élte le az életét, és nyugdíjasként sofőrködéssel keresi a kenyerét.
Az Uber-ről még annyit (sosem utaztam vele korábban), hogy profi. Sajnálatos, hogy Magyarországon betiltatták, van létjogosultsága.
Mivel hozzánk képest NY 3 órányi időzónával van arrébb, az utazással tulajdonképpen el is ment az egész nap.
Viszont felkészülten mentünk, előre megterveztük, hogy miket szeretnénk megnézni, és oda előre le is foglaltuk a jegyeket. Igazság szerint nem sok helyen kellett volna pluszban sorban állni, de azt mind megúsztuk.
Central Park
Szerdán Manhattan északi részét céloztuk meg. Mivel nem a városban szálltunk meg, ezért kora reggel buszra szálltunk. Jegyet sajnos csak a buszon és a főpályaudvaron lehet kapni, így mobilalkalmazással vettünk jópárat, tökéletesen jól működik!
Körülbelül 40 perc alatt jutottunk be a buszvégállomásra, minden nap így kezdődött. Itt megvettük a korlátlan heti metróbérletet, amit aztán jól ki is használtunk, és elindultunk.
Elsőként a Szent János katedrálist látogattuk meg, innen sétáltunk vissza a Central Park észak-nyugati sarkához, és körülbelül a közepén levő víztározóig gyalogoltunk tovább.
VíztározóElég túrás a hely, mert itt meghagyták a természetet, és sziklás-dombos részek váltakoznak az erdőkkel-mezőkkel, tavakkal. Ezt tarkítják a mesterséges létesítmények, mint például a baseball-pályák.
Innen átvágtunk a keleti oldalra, és ha már itt jártunk, megnéztük a Metropolitan Múzeumot is.
Múzeum
A nap hátralevő részét itt töltöttük, az építmény hatalmas, több szintes. Mindenféle földrészek, tájak és kultúrák köré szervezték a kiállítások tematikáját.
Annyi kiállítási darab van, hogy egy tömörraktár-szerű kiállítórész is van az egyik emeleten. Egyéként pedig épületek vannak a nagy külső épületben, kastély, piramis, templom. Talán a harmadát tudtuk bejárni a délután.
The MetSzabadság-szobor
Csütörtökön délről közelítettük meg a belvárost. Elsőként leutaztunk Brooklyn-ba, hogy gyalog átkelhessünk a híres hídon, ami elég sok filmből ismert lehet.
Brooklyn-hídElgyalogoltunk a tőzsde épületéhez, majd a Szentháromság templomhoz. Innen még egy kicsit délebbre megnéztük a híres bika-szobrot, ami egyébként nem a tőzsde közvetlen közelében van, hanem pár utcával arrébb. Ez a szobor is ikonikus, de azt szerintem kevesen tudják, hogy a dühöngő bika szobor installáció része egy kislány is, aki bátran néz szembe a bikával.
RettenthetetlenTúristák özöne fényképezkedett a bikával, úgyhogy egy szép képet sem tudtam készíteni, még később sem, amikor visszajöttünk ide.
Innen visszasétáltunk egy kiadós reggeliért, majd utána elindultunk a kikötőbe, hogy behajózzunk a Szabadság-szobornak helyet adó Szabadság-szigetre.
Biztonsági ellenőrzések garmadáján estünk túl, de nem csak itt, hanem szinte mindenhol, ahová mentünk.
A szobor talapzatába jutottunk be, ahonnan szép kilátás nyílt Manhattan-ra és Jersey City-re is. Ez mondjuk igaz volt végig a hajóúton is, nagyon jól fényképezhető a város a folyóról.
ManhattanTovábbhajóztunk az Ellis-szigetre, ami a múlt század elején érkező bevándorlók első állomása volt. Itt megtudtuk, hogy már akkor sem volt könnyű életük azoknak, akik új hazát kerestek az Egyesült Államokban. De nagyon soknak sikerült.
A délután hátralevő részében Manhattan-ben sétálgattunk, és mivel a feleségem nagy Szex és New York rajongó, felkerestük azt a házat, ahol a főszereplő lakott. Tulajdonképpen ez csak a forgatás külső helyszíne volt, de elzarándokoltunk ide.
Carrie BradshawNem voltunk egyedül, mások is meglátogatták a filmbéli helyszínt
Empire State Building
New York egyik legmagasabb épülete, ezt mindenképpen látni kell! Mivel központi helyen fekszik, a kilátótoronyból mindefelé ellátni, ha szép az idő, márpedig itt az volt.
KilátásAz épület kivül-belül csodálatos, nagyon finom anyagok vannak a belső tereken és az egész nagyon elegáns. A személyzet egyenruhában, megadják a módját.
Innen ismét a Central Parkba látogattunk, most a középső részét jártuk be.
Pillangó
Múzeumok éjszakája
Mivel este még elég sok időnk volt, és a múzeumok is sokáig voltak nyitva, így első célpontunk a Madame Tussauds lett. Elképesztő, mennyire élethű néhány viaszszobor.
EnnyikeAzt mondjuk hozzá kell tenni, hogy jópár hírességet nem nagyon lehet felismerni. Azon gondolkozom, hogy az életben ennyire másmilyenek lennének, mint a filmeken?
A múzeum után egy kicsit leültünk a Times Square-en a Broadway-nál. Majd gondoltunk egy nagyot, és visszaindultunk megnézni még egy múzeumot, a Gulliver's Gate-t.
Itt a föld minden tájáról állítottak össze működő-mozgó terepasztalokat, az ikonikus épületekkel és jellegzetességekkel.
3D nyomtatóval készült a műremek nagy része. Ha valakinek kedve (és ideje meg pénze) van hozzá, akkor saját magáról is készíttethet 3D-s makettet. Biztos jó poén, de szerintem az árát nem éri meg, bár egyedi, az igaz.
Rockefeller Center
Kora reggel a High Line-nál kezdtünk, ami egy magasvasút volt korábban, most viszont a város felett lehet a vonalon végigsétálni az egykori vágányon, ami egy park jelenleg.
SarkantyúsInnen átgyalogoltunk a Rockefeller Centerhez. A toronyba nem mentünk fel, mivel volt és lesz is alkalmunk látni a várost felülről, csak egy túrára fizettünk be az épületek körül. Sajnos számunkra ez nem volt olyan érdekfeszítő, de maguknak az épületeknek a beltere ámulatba ejtő. Zöld márvány mindenfelé!
Megtudtuk, hogy hol állítják fel minden évben a karácsonyfát, amit mindig egy család adományoz, majd a faanyagot később tovább adományozzák rászoruló családoknak.
A délután további részét ismét a Central Parkban töltöttük sétával és pihenéssel. Csak bámultuk a felhőket
One World Observatory
Az egykori World Trade Center mellé húztak fel egy óriási felhőkarcolót, aminek egy szintje látogatható. Ősz lévén ködös napra ébredtünk, az időpontunk is viszonylag kora reggelre szólt. Lehetőségünk volt pár órával későbbre tenni a foglalást, de sajnos a látótávolság nem volt kedvező így sem, pedig a kilátás pazar (lett volna).
One WorldÍgy a rossz időt kihasználva elvittem a feleségemet shoppingolni!
Itt egy magyar lánnyal találkoztunk egy cipőboltban, de sokat nem beszélgettünk.
Késő este pedig visszatérve a városba a Grand Central vasúti pályaudvar épületét néztük meg. Itt szintén találkoztunk magyarokkal, de körülbelül két szót váltottunk. Nem mindenki akar barátkozni, azt hiszem.
Hazaút
Utolsó nap reggelén bebuszoztunk a városba, immár csomagokkal együtt, amiket kisebb tortúra után sikerült leadni egy rövidtávú megőrzőben. Még meg akartuk nézni a könyvtárat, ami szintén egy impozáns épület. Az olvasótermek nagyon szépen vannak díszítve, és úgy egészében megvan a maga hangulata. A már említett Szex és New York egész estés mozifilmjének is itt forgatták az esküvői jeleneteit.
Innen még egy gyors látogatást tettünk a Roosevelt-szigeten, majd kis kitérővel elindultunk a reptér irányába.
A kalandok itt kezdődtek: az Uber csillagászati áron akart elvinni a belvárosból. Gondoltam egy nagyot, és foglaltam a reptéri buszjáratra jegyeket, majd odasétáltunk a buszpályaudvarhoz. Elvileg negyed óránként indulnak a buszok, de 20 perc várakozás után megtudtam, hogy éppen ENSZ naggyűlés van New Yorkban, és emiatt terelések, lezárások stb. vannak. Úgyhogy újratervezés következett, mégis Uberrel mentünk ki, sőt egy holland útitársunk is akadt, aki már szinte késésben volt a repülőjáratáról.
Az ijedtség ellenére mondhatni hamar kiértünk a reptérre, és simán elértük a gépet!
Így zárult ez a hét.