Kirándulás a Vancouver Szigeten

Bevezető

Ez egy hosszabb, képes cikk lesz, ugyanis négy nap történéseit írom meg.

Már egy ideje terveztünk egy hosszabb kirándulást a szomszédos szigetre, ami mellesleg harmadakkora, mint Magyarország.

Közúti közlekedéssel csak egyes részei járhatók, de erről később.

Indulás

Csütörtökön indultunk. Szállást, autót már jó előre foglaltam. Úgy voltam vele, hogy egyszerűbb itt autót bérelni és úgy menni a kikötőbe, mint tömegközlekedéssel vagy taxival, és akkor még utána a célállomásnál valahogy felvenni az autót, ami egyébként nincs az ottani kikötő közelében.

Az Avisnál béreltem, mivel a cég által jelentős kedvezményeket kapok. Egy középkategóriás autót foglaltam, de az indulás előtti napon kaptam egy SMS-t, hogy választhatok autót. Mikor odaértem a kölcsönzőhöz, meg is kérdeztem, hogy mit tudnak felajánlani. Meglepetésemre és örömömre a jól bevált Chrysler 300S-t kaptam, ami egy sportváltozata a múltkorinak . Természetesen felár nélkül!

Így kora reggel becuccoltunk és elindultunk a 40 percre levő kompkikötőbe, foglalás nélkül, lesz ami lesz alapon. Szerencsénk is volt, a következő járatra kaptunk is jegyet, majd nem sokára be is hajóztunk.

Másfél óra alatt értünk át a szigetre, a tartomány fővárosától, Victoriától északra kb. 30 kilométerre.

Az autópálya mellett egy nagy tó, az Elk/Beaver-tó partján elköltött reggeli után a fővárosba indultunk egy kicsit körülnézni.

Az utcákon sétáltunk, megnéztük a régi épületeket. Ennek a városnak azért van egy minimális történelme is.

Délután bementünk a parlamentbe, ahol láttuk az üléstermet. Körülbelül akkora, mint egy nagyobb tárgyaló, van benne kb 40-50 szék, és ennyi.

Délután már csak a szállást foglaltuk el és elmentünk a házigazda által ajánlott helyre vacsorázni. Finom volt!

Kertek

Péntekre egész napos programként a Butchart botanikus kertet terveztük be. Ez valami mesés, szóban sem lehet leírni, de a képek sem adják igazán vissza a látványt.

Egy kiürült mészkőbánya ad helyszínt ennek a kertnek, amit a tulajdonos felesége kezdett el kialakítani több, mint száz évvel ezelőtt. Azóta itt is vannak tematikus részek, mint a rózsakert, a japán vagy az olasz kertek.

Jópár órát töltöttünk itt.

Mivel közelben volt a szállás, egy kis pihenés után visszatértünk, hogy immár a lepkeházat nézzük meg, ugyanis fotózni szerettem volna néhány azúrlepkét. Ez a fajta sajnos a legnehezebben fényképezhetők közé tartozik, mert amikor nem repül, akkor összecsukja a szárnyait. Azért 1-2 képet próbáltam lőni.

Az egyik padon megpihenve egy papagáj repült hozzánk közel. Majd egyszercsak felrepült mellém a padra, és elsétált mögöttem. Később ugyanez a papagáj egy hölgy karján pihent, aki kedélyesen magyarázott a madárnak.

Este még egy kicsit elmentünk vásárolni a másnapi kiránduláshoz és körülnéztünk Victoriában.

Hajózás, hőforrás, vadon élő állatok

A szombatra egy valóban teljes napos kirándulást terveztünk, ugyanis egy természetes hőforrást látogattunk meg, ami autóval nem megközelíthető helyen volt. A hajónk viszont elég messziről, Tofino-ból indult, ami a szálláshelyünktől kb. 350 km-re található. Így már kora reggel autóba szálltunk, hogy a délután 1-kor induló hajót elérjük. A jegyet már előre lefoglaltam, mivel csak 20 férőhely van. Nem is olyan sokára egy fekete medvét pillanthattunk meg az egyik szigeten. Messziről igazából egy fekete kismacskának tűnt, csak a fényképen látszik, hogy egy nagy medve.

Innen a hőforráshoz vezetett a viziút, bár a kikötőtől még 2 kilométert kellett sétálni egy deszkából kiépített ösvényen. Odaérve átöltöztünk és egy kicsit áztattuk magunkat a forró vízben.

Pár óra elteltével indultunk vissza a kikötő felé, hogy újra vízre szálljunk Tofino felé. Útközben láttunk még jónéhány vadon élő állatot: bálnát, oroszlánfókát, lundát, tengeri vidrát.

Mivel a hajókirándulás összesen 6 óra hosszát tartott, így késő este indultunk vissza a szállásra.

Utolsó nap

Más nem maradt hátra, mint egy utolsó városnézés Victoriában. Azért a mai napra is akadt látnivaló bőven, elsétáltunk a déli részére a városnak, ahol egy nagyon szép, eredeti állapotában levő tengerpart van. Innen visszafelé jövet betértünk egy hatalmas parkba, ahol szintén mindenféle állat él szabadon.

Innen már a komphoz indultunk vissza, de még séta közben egy magyar párral találkoztunk, akik kirándulni jöttek Kanadába. Ha minden igaz, Vancouverbe is ellátogatnak, és találkozunk is majd velük.

Sajnos a visszafelé útra nem foglaltunk kompjegyet, pedig jobban tettük volna, ugyanis mindenki ekkorra időzíti a visszatérést. Így csak a 3 órával később induló járatra fértünk fel. Kép rengeteg készült, a lenti flickr linken látható nagy része.