Esőt ígértek, de szép időnek látszott a mai nap. Ezért ismét elindultunk kirándulni egy parkba. Most egy távolabbi helyet néztünk ki, nevezetesen a Central Parkot.
Igen, itt a városban is van egy ilyen, nem csak New Yorkban, bár az elnevezés nem véletlen, de erről később.
A park egy régi szelete a valamikor itt őshonos erdőnek. Csak pár turistaút van benne. Valami csodálatos. Ilyen lehet egy mérsékelt övi (eső)erdő. Nem hasonlít máshoz, ez áthatolhatatlan.
A szélén körben kirándulóhelyek vannak, mint például egy tó illetve egy sportpálya és egy játszótér is.
Mivel a hely Vancouver is Burnaby határán van, körülnéztünk az itt levő kis családi házas övezetben is. Nagyon békés! Jó lenne ott lakni. Talán a bejárás sem lenne olyan vészes, kb. fél óra. Bár ide kellene az autó, úgy gondolom.
Itt futottunk össze egy kedves idős hölggyel, aki mesélt a park történetéről, ami igazából egy szerelmi történet. A régmúltban egy gyáros New Yorkból hozott feleséget, de az asszonyka boldogtalan volt, mert nagyon vágyódott a Central Park után. Így hát a férj készített a szeretett feleségének egy saját Central Parkot, aki azután már nem volt szomorú.
Az estét egy régi ismerőssel töltöttük, aki meghívott bennünket vacsorázni is. Fenséges volt! Köszönjük, Gyuri bácsi.